A Kortársak zenekar egy rendhagyó koncertet adott tegnap, azaz 2009.03.14-én Kecskeméten. Végre megtörték a 15 évnyi csendet, és újra felcsendültek a régi dalok; felüdítő és szívderítő volt látni, hallani, ahogy egy fergeteges unplugged bulit prezentáltak nekünk sok-sok hangszerrel, ennyi idő "hallgatás" után.

A hely majdnem kicsinek bizonyult. Hallani, remélem mindenütt jól hallottatok, ha már a látványt szűkösen mérte számunkra a pincehelyiség. S hát, be kell vallanom, nekem kicsit rövid volt... ha az egészet újrakezdték volna, és változatlan formában lejátsszák elölről, sokunk azt sem bánta volna, igaz?? :)

A színpad pici volt, megrakva hangszerekkel. A fények, az ünnepre való tekintettel a nemzeti zászló színeiben pompáztak. Peti kapta a pirosat, Zsolt a fehéret, és YBA a zöldet.

Szóval  a Sötét napokkal kezdtek, jó erős kezdés, rögtön bele a közepébe, rögtön mozduljanak a lábak, bólogassanak a fejek és visszhangozzon a reflén!

A Varázsoltam... lélegzethez hagyta jutni mind a közönséget, mind a tagokat.

Persze vetkőzésre is buzdították a közönséget a Gyilkol a nyár című dallal, már-már a végletekig lelassítva.

A Vadszelíd következett, megszelidítve majd újra felkorbácsolva az őrületet.

Az örök Klassszikus Hátsóajtó a menyországba II. repített el egy újabb időutazásra. S igen, ez a zene még mindig felemel, a szövegek még mindig ütnek! Háry Peti elővett valami  benzsó féle gyönyörűen festett gitárt, Yba kongákon játszott. Ha valami, ez igazán letisztult unplugged hangulatot kölcsönzött a dalnak.

Egy "tiszta fém" hangszerrel mutatkozott be ifj. Háry Péter, egy xilofonnal a Tükör és maszkban. (Maradt is még két számot, ha már így alakult.)

Kicsit erősebb basszusgitárral és megvariált alappal még Az ölelés sem véd is új köntöst kapott.

A játszma vége a maga erőteljes lendületével, magávalragadó ütemével korbácsolta tovább a hangultot.

S a végére egy keveset hallott szám, az Álom az álomban került, új hangszereléssel, lüktető ritmusával.. Ahogy dobbant a szívünk, ahogy szinte zuhantunk bele az álomba, ahogy az idő telt... Megfoghatatlanul különösen, óvatosan felkúszott a zene az agyunkba, és bólogattuk a ritmust.

Örömzene volt ez a javából. Annyi meglepetéssel.... 

Köszönet érte a Zenekarnak, a hangosításnak, a helynek! :)

S köszönet nektek is, akik eljöttetek, hogy megteljen a Kilele !

 "Nincs vége, egyszerűen nincs vége a történetnek" (KZZS)